Az alapanyagot, mely vagy kész fonal, vagy gyapjú, vagy gyapjú, selyem összekártolva stb., festés előtt be kell pácolni, hogy a szálak megnyíljanak, és jobban felvegyék a festéket. A páchoz timsót és borkősavat használok. A pácolási eljárás vagy meleg vagy hideg (J. Harborth). A meleg pác egy óra, a hideg több nap. Vannak olyan festési eljárások, ahol a bepácolt gyapjút 3-5 napig zárt edényben nedvesen kell tartani. A gyapjú bírja, ha főzöm, a hirtelen hőmérséklet-ingadozást nem szereti.
 |
| Meleg pác |
A festőanyagot mindig elő kell készíteni. Van, hogy elég egy éjszakára beáztatni, és másnap 1-1.5 órát főzni, mire festésre kész, de a vörösfát pl. 7 napig kell áztatni, majd 6 órán keresztül főzni, mire lehet vele festeni. Főzés után le kell szűrni és festőzsákba kötni.
 |
| Bíborbogár |
 |
| Vörösfa |
 |
| Kékfa |
A festés után kihűl a fonal a festőlében (van, hogy egy éjszakát még benne van), aztán kiveszem, és kimosom a felesleges festőanyagot belőle. Ez sosem tökéletes, így a következő mosáskor is mindig távozik felesleges festőanyag. Majd, hogy jobban fixáljam a színeket, ecetes fürdő következik, végül jön a "pihentető fürdő", mely mosódiós, illóolajos vagy gyapjúmosószeres vízben történik.
A gyapjút/fonalat tehát nagyon sokat kell mozgatni, igyekszem vele kíméletesen bánni, hogy ne kuszálódjanak és nemezelődjenek a szálak.
A szárítás, hacsak lehet, szabad levegőn történik, általában 2-3 nap ( ha melegebb van, gyorsabban megy).
Aztán jöhet a fotózkodás, a címke, és már csak a gazdájukat várják.
A fonalakat SOSEM festem mikróban, egyrészt mert nincs, másrészt a mikró mindent megöl, ami élő.
Vegyi festékkel is festek. A felhasznált enyhén savas bázisú festék az Ashford cégtől származik.
Különböző összetételű fésült szalaggyapjúból (selyem, alpaca stb.), melyet festés után rokkán fonok, is készítek fonalakat.
A rokkán való fonást első alkalommal Füzes Zsuzsa (harmat-cseppek.blogspot.hu) mutatta meg, őtőle vettem a rokkámat is, mely egy hordozható Kromski Sonata.
A fonás egy léleknyugtató és kreatív tevékenység, melyet mára szinte elfelejtettünk. Az ember ül a rokka előtt, ütemesen jár a pedál, surrog a kerék, közben az orsón gyűlik a fonal, mely szinte hihetetlen módon a kezünkben lévő szöszből teremtődik a sodrat segítségével. Meg kell találni a megfelelő ritmust, össze kell hangolni a kéz és a láb munkáját. Közben a gondolataink is szárnyalhatnak!
 |
| II.Magyar Gyapjúfesztivál, Taliándörögd |
 |
| II.Magyar Gyapjúfesztivál, Taliándörögd |
 |
| II.Magyar Gyapjúfesztivál, Taliándörögd |
A fonalak minden kis szösszenete többször átmegy a kezeim között, mikor megkártolom, megfestem, mosom, és végül fonás közben is. Szeretettel és örömmel készülnek. Hogy aztán ügyes kezek csodákat varázsoljanak belőlük.
Minden anyag másként viselkedik, mást mutat magából.
 |
| Merino |
De mindegyikük gyönyörű.
 |
| Napfényben fürdőzve |
A kézzel font fonalak természetükből adódóan sosem olyan egyenletesek mint a gépi fonalak, előfordulhatnak bennük kisebb csomók, illetve a feszesség is változhat.
.jpg)
.jpg)
Festőnövények
A legtöbb festőnövény gyógynövény is egyben, de kevesen ismerik "festőerejüket". Nem mérgezőek, így festéskor nem kell különös elővigyázatosság, főzéskor az enyhe vagy éppen erős gyógynövényillatot kell "elviselni".
A növényi festés nagy idő- és energiaráfordítást igényel, van, hogy egy hétig is eltart a festési folyamat. Cserébe hihetetlen színek keletkeznek a fazékban, minden egyes fonalnál rá lehet csodálkozni az eredményre.
A növényeket igyekszem termeszteni, ill. gyűjteni is, természetesen, amelyek Magyarországon megtalálhatók.
Többek között a következő növényekkel festek:
Cickafark (Achillea millefolium)
Európában sokfelé nő, igénytelen növény, már a mi a talajviszonyokat illeti. A gyógyászatban igen gyakran használt gyógynövény.
Palástfű (Alchemilla vulgaris)
A rózsafélék családjába tartozik, Közép-Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában honos. Az alkimisták csodálatos erőt tulajdonítottak ennek a növénynek. Teáját női bajokra isszák.
Festőbuzér (Rubia tinctorum)
Dél-Franciaországban, Spanyolországban, Görögországban és Kis-Ázsiában fordul elő. Festéshez a gyökerét használjuk. A homeopátiás gyógyításban vesekő ellen használják.
Kékfa (Haematoxylon campechianum)
Közép-Amerikában honos fafajta, de Ázsiában is termesztik. A faanyag kemény és nehéz, kívül kékes fekete, belül vöröses barna. Tintakészítéshez is használják.
Kutyabenge (Frangula alnus)
Három méter magasságot is elérheti a bokor, és kedvező feltételek mellett fává is fejlődhet. Európában és Ázsiában honos. Fája könnyen törik. régen a lőporkészítésnél használták. festéshez és gyógyszerként a kérgét használják (orvosságként egy évig kell szárítani, mert a friss kéreg hánytató hatású). Hashajtó teaként fogyasztják. Festeni a bogyójával is lehet, ha teljesen érett és mélyfekete színe van.
Egy tetűfajtáról van szó (Mexikó, Texas, Kalifornia stb.), mely a kaktuszon él. Keresett színezőanyaga a kármin, ezért évszázadok óta kaktuszültetvényeken tenyésztik. Ételek és kozmetikai szerek színezőanyagaként is használják. A festőanyag szintetikusan is előállítható.
Vörösfa
Szantálfa (Pterocarpus santalinus)
A vörös szantálfa nem összetévesztendő az illatos fehér szantálfával. Paliszandernek is nevezik. Gyógyhatásáról is ismert és használatos.
Orleánfa (Bixa orellana)
Vagy más néven lángfa. Őshazája Dél-Amerika, de ma már a Föld más trópusi vidékein is termesztik. A festőanyag a magok héjában található. Selyem- és gyapjúfestéket állítanak elő belőle, de élelmiszerek, vörösbor, sajt és kozmetikai szerek színezésére is használják.
A festőanyag meglehetősen fényérzékeny, így a magokat is sötét helyen kell tárolni.
Kemendi Ágnes: Festőnövények
Móra Könyvkiadó 1989
Móra Könyvkiadó 1989
"Háziszövetek kifestése címmel 1864-ben egy falusi polgárasszony cikket írt a városi újságba, a Kolozsvári Közlönybe, és többek között azt tanácsolja: „A gyapjú sárgára festéséhez szedj zsoltinát, vagy ehelyett hánts vadalmafahéjat.” A szöveg így, minden magyarázat, botanikai leírás nélkül közli a receptek egész sorát. Nem volt ebben akkor semmi szokatlan, a növényeket ismerték, és városon is volt kihez szóljon az írás.
Ugyanebben az időben a kémikusok lázasan kísérleteztek azon, hogy az első szintetikus úton előállított festék, a szászkék után továbbiakat is találjanak. Es valóban, egyre-másra kerültek ki új festékek a vegyészek laboratóriumaiból. Az ibolyaszínre festő mauvein nagyüzemi gyártásával (1856) pedig megkezdődött a szintetikus festékek iparszerű előállítása. A 19. század végére már jórészt ezekkel dolgoztak a festők. (Nemcsak a textilfestők, de minden más, festékekkel dolgozó mester, iparos is gyári színezéket használt a természetes festékanyagok helyett.)
Hamarosan vidéken, faluhelyen is népszerűek lettek a „bolti” festékek, valamint a gyárilag festett pamutfonalak, cérnák, szövetek. A 20. század elejére már csak a távol eső, földrajzilag elzárt kis falvakban festegettek növényekkel. És ezzel több ezer év tapasztalata, tudásanyaga látszólag el is tűnt az elmúlt 150 év alatt."
